Évek óta hallgatom a különböző tévécsatornák hírműsorait, elemző műsorait és olvasom a különböző újságok cikkeit és erősen szembetűnik és bosszant az eredetileg „újságírói fogásként”, azaz olcsó, hatásvadászó eszközként használt úgynevezett csúsztatás. Többféle változata létezik, de igazán most nem is ezekre akartam kitérni.
A hírek és hírműsorok alapvető feladata az objektív tájékoztatás lenne, mégis ha megnézzük több csatorna közleményeit párhuzamosan, azt vesszük észre, hogy ugyanaz a történet többféle, apró, de értelmét, hangsúlyát tekintve mégis jelentős csúsztatásokkal lát napvilágot. Még ez sem akkora katasztrófa, bár a néző, hallgató, újságolvasó kicsit megzavarodik, egy idő után nem tudja, hogy az őt igazán érdeklő kérdésben nagyjából mi az igazság. A legnagyobb baj az, hogy a csúsztatás a politikai csatározások csúnya, éles fegyvere lett. Egy egyszerű mondatból, azaz hírből lehet ezzel a fegyverrel többféle álláspontot gyártani, közöttük aztán szépen elsiklik az igazság.
Valamikor a sajtó hőskorában komoly hangsúlyt fektettek a valóban objektív hírközlésre, a tájékoztatásra, ezen, sajnos már nagyon rég túlléptünk. Tévedés ne essék - nem az a baj, hogy vannak a sajtóban, a tájékoztatásban színek és szimbólumok, azaz lehet tudni, hogy melyik sajtóorgánum melyik politikai irányzat mellé csatlakozik. Az a visszatetsző, hogy nem a saját véleményét és elképzeléseit mondja el a nyilvánosság felhasználásával egyik irányzat tájékoztató gárdája sem, hanem arról szól minden, hogy ferdítve, csúsztatva idézgetik és (félre)magyarázzák a másik oldal nyilatkozatait, terveit, álláspontjait. Nem annak adnak hangot a sajtó segítségével, hogy mi hogyan csinálnánk, mit tervezünk, hanem mindig úgy kezdődik az ellenvélemény, hogy a másik fél mit tesz, mit nem tesz és az miért rossz. Ez lett a hírközlésből, a tájékoztatásból és ez a módszer nem segíti a hétköznapi embert véleményének kialakításában.
Ebben az országban igazán saját vélemény nincs, csak kritika van, negatív kritika, arról, hogy amit a másik csinál az rossz és miért az? (Ez már szinte a magánemberek körében is csak így van.) Talán sokkal egyszerűbb és célravezetőbb módszer lenne, ha mindegyik oldal még a nyilvánosságra kerülés előtt a saját elemzőivel végeztetné el egy adott kérdésben az alapos vizsgálatot, hogy mit írhat le egy lap, mennyit engedhet meg magának egy riporter, hogyan kell a hiteles tájékoztatás reményében jól tálalni egy eseményt. A szóvivők is sokszor csak azért vannak, hogy ne tájékoztassanak, hanem mosakodjanak, vádakra, félreértésekre reagáljanak és félretájékoztassanak.
Természetesen az olvasó, néző, hallgató ki van hegyezve a különböző botrányok (politikai, gazdasági, magánéleti) minél szaftosabb tálalására, mégsem szabadna alapos utánajárás, a történet hiteles felgöngyölítése nélkül légből kapott félmondatokból gyártott (rém)híreket terjeszteni. A végén úgyis mindig kiderül az igazság, legalább részben és akkor a hétköznapi ember elcsodálkozik, "jaaa, ez így már egészen más, lassan érthetővé válik, másképp hangzik”.
A legfrissebb sok ember ingerküszöbét megmozgató szerecsenmosdatás és csúsztatás:
„Kocsis Máté visszautasította, hogy Bayer Zsolt írását összemossák a kormányzó párt véleményével. Ez az ügy szerinte nem arról szól, hogy Bayernek és a Fidesznek milyen a viszonya egymással, hanem arról, hogy egy-egy ilyen durva, életellenes cselekmény milyen felháborodást vált ki a magyar emberekből. Kijelentette: a párt elnökét nem lehet azért felelőssé tenni, hogy a Fidesz egyik tagja - adott esetben újságírói minőségében - leírja véleményét. Kocsis Máté szerint erősen demagóg lenne, ha valaki ezt állítaná.”-(Kocsis Máté honlapjáról)
Akkor mit is magyarázgat itt Kocsis Máté? A nagy szerecsenmosdatásban akaratlanul pont az mondja ki, hogy éppen a fentiek miatt kellett volna világosan elhatárolódni a Fidesznek Bayer Zsolttól és az írásától.
Íme a tökéletes csúsztatás, az újságíró csúsztatása a saját írásáról, szintén Kocsis Mátétól.
„Bayer írásában a szigethalmi esetre utalva úgy fogalmazott, hogy "gyáva, undorító, kártékony állatok" késeltek. Hozzátette: "a tények pedig ezek, a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. (...) A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. () Állatok meg ne legyenek. () Ezt kell megoldani - de azonnal és bárhogyan!" - zárta írását.
A publicista kedden válaszolt a bírálatokra, és azt írta, hogy szándékosan félreértették a mondatait. "Nem akarom likvidálni a cigányságot, sem egy részét, sem egyetlen cigányt. (...) Rendet akarok. Azt akarom, hogy minden tisztességes cigány ember boldoguljon ebben az országban, és minden, társadalmi együttélésre képtelen és alkalmatlan cigány pedig legyen kirekesztve a társadalomból" - fogalmazott keddi írásában Bayer. (Kocsis Máté honlapjáról)
Felteszem a kérdést: Meddig mehet el a vélemény nyilvánításban, és milyen eszközökkel, szavakkal a nyilvánosság előtt egy újságíró? Mentség-e bármire is az, hogy valaki barátként a kormány, a kormányfő köreibe tartozik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése